“A kiégés a huszonegyedik század legnagyobb foglalkozási ártalma. Ez a mind nagyobb teret hódító jelenség vírusként lopódzik be a modern munkahelyek minden sarkába, mérgezve azt az egyre inkább elidegenedett, kiábrándult, sőt dühös kapcsolatot, melyet az emberek a munka világával tartanak fenn.”
Christina Maslach és Michael P. Leiter
A kiégést a legkönyebben a következő tünetek jelentkezésével ismerhetjük fel: krónikus fáradtság és / vagy kimerültség, alvászavar, fokozott hajlam fertőzésekre, betegségekre (pl. gyakori felsőlégúti megbetegedés), pszichoszomatikus betegségek (diffúz testi panaszok, melyek hátterében objektív okot az orvosok nem találtak) pl: puffadás, hasmenés, reflux, hasi fájdalom, mellkasi fájdalom stb.
A kiégés napjainkban is elfogadott értelmezése a következő: A kiégés-szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével jár, és melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. /Freudenberger/
A kiégés 5 fázisa:
Idealizmus fázisa: az egyén lelkes munkája iránt, mélyen törődik munkájával, azon belül klienseivel és tenni akar értük. Erre az időszakra jellemzőek az irreális elvárások önmagunk felé az adott munkával kapcsolatban. A szakmában megélt kudarcokat az egyén általában sajátjaként éli meg. Realizmus fázisa: Még mindig pozitívan viszonyul a munkájához, a klienseivel lelkiismeretesen foglalkozik, azonban irreális elvárásai csökkennek, reálisabban látja munkályát, a fejlődésre nyitott. Kiábrándultság fázisa: Csökken az egyéni érdeklődés és az érzelmi töltet a munkája és kliensei iránt, de teljesítménycsökkenés még nem érzékelhető. Frusztráció fázisa: Mind kollegáival, mind ügyfelelivel megromlik a kapcsolat. Saját munkájának értékét és értelmét megkérdőjelezi. Fokozatosan visszavonul a szakmai tevékenységtől. Apátia fázisa: Minimálisra redukálja a kapcsolatát a kollégáival, klienseivel, hangulata ellenségessé válhat. Depresszió jelenhet meg.
Maslach elképzelése szerint a kiégés mentális és emocionális kimerüléssel jellemezhető, mely számos fizikai tünettel övezett jelenség, mely a munkához kapcsolódva olyan egyéneknél jelenik meg, akiket előzetesen semmilyen pszichopatológiával nem diagnosztizáltak. Az állapot által okozott negatív attitűdök csökkentik munkahelyi teljesítményt és hatékonyságot. A jelenségnek egyéni, interperszonális és önértékeléshez kapcsolódó aspektusa van. Christina Maslach neve mára egybeforrt a kiégés fogalmával. Az amerikai szociálpszichológus, a Kaliforniai Berkeley Egyetem nyugalmazott professzora a munkahelyi stressz és az emberi viselkedés kapcsolatát kutatva alkotta meg Susan E. Jacksonnal együtt azt az eszközt, amely alapjaiban változtatta meg a kiégésről alkotott tudományos és hétköznapi gondolkodást. 1981-ben született meg a Maslach Kiégés Leltár (Maslach Burnout Inventory), amely azóta is a legelterjedtebb és legelismertebb mérőeszköz a kiégés vizsgálatára. A kérdőív segít feltérképezni, hogyan éli meg az egyén a munkahelyi megterhelést, milyen érzelmi kimerültséget, eltávolodást és teljesítménycsökkenést tapasztal. Több mint négy évtized telt el azóta, de Maslach munkája ma is aktuálisabb, mint valaha – különösen egy olyan világban, ahol a túlterheltség, a digitalizáció és a folyamatos teljesítménykényszer mindennapossá vált. Az ő kutatásai alapozták meg a modern értelemben vett kiégéspszichológiát, és segítenek megérteni, hogyan óvhatjuk meg mentális egészségünket a mindennapi hajtásban. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a krónikus fáradtság vagy kimerültség, alvászavar. Illetve számos testi tüneteket is okozhat, melyeket összefoglalóan pszichoszomatikus betegségeknek hívunk. A pszichoszomatikus betegségek olyan diffúz testi panaszok, melyek hátterében objektív okot az orvosok nem találtak, ide tartozik pl: a puffadás, hasmenés, reflux, hasi fájdalom, mellkasi fájdalom. Kiégés esetén fokozott a hajlam fertőzésekre, betegségekre (pl. gyakori felsőlégúti megbetegedés) egyaránt.
A depresszió, mint kiégés vezető tünete
Akkor jelenik meg, amikor a személy már nem képes képesnek lenni (Han-2019), mely destruktív önvádba és önpusztításba csap át. A személy hirtelen önmagával hadakozik, végül saját belső harcába belerokkan. Diagnózisok: speciális pszichológiai kérdőívek alapján történik, illetve összevetve a tünetekkel.
A tünetek kezelésére és csillapítására a következőket érdemes figyelemmel kísérni. Az ellazulást segítő technikák, mint a meditáció, a jóga, az MBSR (Mindfulness-Based Stress Reduction) és a légzőgyakorlatok hatékony eszközök a testi-lelki egyensúly megőrzésében. Az MBSR-rel végzett kutatások metaanalízisei kimutatták, hogy ezek a módszerek nemcsak az immunrendszer működését javítják, hanem hozzájárulnak a kromoszómák végén található úgynevezett telomerek stabilizálásához is – ezek rövidülése ugyanis az öregedési folyamat előrejelzője lehet. A lelki egészség megőrzését segítheti továbbá az egyéni pszichoterápia, illetve a csoportos pszichoterápiák, mint a Bálint-csoport, a művészetterápia, a viselkedésterápia vagy a pszichodráma. Mindezt érdemes kiegészíteni tudatos, kiegyensúlyozott táplálkozással, minőségi alvással, valamint rendszeres mozgással és sporttal, hiszen ezek együttesen támogatják a testi és mentális regenerációt.
Ha Te is érzékeled magadon valamely tünet egyikét, vagy felkeltette érdeklődésed, látogasd meg honlapunkat és töltsd ki ingyenes online egészségtesztünket, hogy megtudd, hol jelez a tested!
Forrás:
SOTE (2021) Dr Ádám Szilvia
Kollár Cs (2014), A munkahelyi kiégés elméleti megközelítése, kutatási irányai és közgazdaságtudományi aspektusai.
Dr. Fehér Pálma Virág jegyzetek
