Ha boldogtalan vagyok, akkor depressziós vagyok? Ha igen, hogyan ismerhetem fel?

A depresszió napjainkban egy igen gyakori betegség, amely világszerte már legalább 260 millió embert érint. A súlyos depresszió Magyarországon évente 600-700 ezer főt érint, ami azt jelenti havonta közel 200.000 beteggel kell számolni, akiknek kevesebb mint fele áll orvosi (gyógyszeres) kezelés alatt.

A kezeletlen depresszió egy lefelé menő spirált eredményezhet; a spirál „végén” a beteg produktivitás-csökkenése, tartós munkanélkülisége, rokkantsága, önellátási képtelensége, vagy akár öngyilkossága is állhat. Nemzetközi és hazai kutatások alapján az öngyilkosok 65-87%-a (nem kezelt) depresszióban szenved az elkövetés idején és a kezeletlen major depressziós betegek 15-19%-a öngyilkosságban hal meg.

A major, azaz súlyos depresszió nemcsak az életminőséget, hanem az életet is gyakran közvetlenül veszélyeztető betegség, melynek közvetett és közvetlen gazdasági terhei Magyarországon évente elérik a 362 milliárd forintot. Közgazdasági vizsgálatok is azt mutatják, hogy a depresszióval összefüggő társadalmi szintű anyagi terhek nagyobbak, mint az asztma, hipertónia (magas vérnyomás), rheumatoid arthritisz (sokízületi gyulladás) és az oszteoporózis (csontritkulás) miatti kiadások összesen.

Európában a mentális betegségek okozzák az egyik legnagyobb egészségügyi terhet a WHO adatai szerint. Az Európai Unió 26 százalékát a depresszió teszi ki. A lelki egészséget érintő kórképek napjainkban a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért felelősek és ezek közül a stressz mellett a depresszió a második legmeghatározóbb. Az Európai Unióban a stressz és a depresszió együtt a munkaképesség csökkenésének több mint ötödéért felelősek.

A depresszió definíciói

Major depressziós zavar (MDD) diagnózisa akkor állítható fel, ha a páciens kórtörténetében legalább egy major depressziós epizód szerepel, és nincs korábban mánia vagy hipománia. Ebben a témakörben a „major depresszió” kifejezés az MDD-re utal.
Major depressziós epizód olyan időszak, amely legalább két egymást követő hétig tart, és a következő tünetek közül öt vagy több jelenik meg: depressziós hangulat, anhedónia, inszomnia vagy hiperszomnia, étvágy- vagy testsúlyváltozás, pszichomotoros gátoltság vagy agitáció, alacsony energiaszint, koncentrációs nehézségek, értéktelenség- vagy bűntudat-érzés, valamint visszatérő gondolatok a halálról vagy öngyilkosságról. A tünetek közül legalább az egyiknek depressziós hangulatnak vagy anhedóniának kell lennie. Major depressziós epizód előfordulhat major depressziós zavar, bipoláris zavar, illetve más pszichiátriai kórképek esetén is.

A major depressziós epizód lefolyása

A depresszió fázisai. A depresszió kezelésére irányuló vizsgálatok gyakran különböző depresszió-értékelő skálákat használnak a tünetek súlyosságának mérésére és a klinikai kimenetel leírására. Az alábbi, gyakran alkalmazott fogalmak a kezelés fázisait jelölik. Bár ezek a definíciók hasznosak a betegség lefolyásának megértéséhez és a kezelések értékeléséhez, nincsenek egységesen standardizálva. A mindennapi klinikai orvosi gyakorlatban gyakran összemosódnak olyan fogalmak, mint a relapszus (visszaesés) és a recidíva (kiújulás), illetve a remisszió (tünetmentes időszak, javulás) és a gyógyulás, noha ezek jelentése szakmailag eltér egymástól.

Válasz (response) – A tünetek klinikailag jelentős mértékű csökkenése. Általában úgy definiálják, mint a tünetpontszám legalább 50%-os javulása, amely azonban még mindig a remisszió küszöbértéke felett van.
Részleges válasz (partial response) – A tünetpontszám javulása 30–50% között. Az egyes vizsgálatokban használt definíciók eltérhetnek.
Nincs válasz (nonresponse) – A kezelésre adott válasz hiányát általában a tünetpontszám ≤30%-os változásaként definiálják.
Remisszió – A tünetek tartós csökkenése a diagnózis küszöbértéke (vagy egy meghatározott határérték) alá.
Gyógyulás (recovery) – Akkor áll fenn, ha a remisszió 8–24 héten keresztül tartósan fennmarad.
Relapszus – A depressziós tünetek visszatérése a gyógyulás elérése előtt.
Recidíva (recurrence) – Új major depressziós epizód megjelenése a korábbi epizódból való gyógyulás után.

Mi a major depresszió és mi számít major depressziós epizódnak?

A major depressziós zavar akkor áll fenn, ha valakinek legalább egy súlyos depressziós epizódja volt, és soha nem érezte magát szokatlanul feldobottnak, energikusnak vagy túlpörgöttnek.
Egy epizód akkor mondható ki, ha legalább 2 hétig tart, és legalább 5 tünet jelentkezik a következők közül: tartós szomorúság vagy kedvetlenség, az öröm és érdeklődés elvesztése (anhedónia), alvászavar (túl sok vagy túl kevés alvás), étvágy- vagy testsúlyváltozás, nyugtalanság vagy lelassultság, fáradtság, energiahiány,koncentrációs nehézségek, értéktelenség- vagy bűntudat érzése, halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Fontos: legalább az egyik fő tünet a tartós szomorúság vagy az öröm elvesztése kell, hogy legyen.

Hogyan írjuk le a lefolyást? A válasz, a tünetek legalább felére enyhülnek, de még nem múltak el teljesen. Részleges válasz, javulás, de nem elégséges. Nincs válasz, alig van változás. Remisszió, a tünetek szinte teljesen megszűnnek, a beteg jól érzi magát. Gyógyulás, ha a remisszió legalább 2–6 hónapig tart. Relapszus, a tünetek visszatérnek a gyógyulás előtt. Recidíva, egy új depressziós epizód kezdődik a gyógyulás után. Ez az összefoglaló segít megérteni, hogy a depresszió nem csupán rossz hangulat, hanem egy összetett állapot, amelynek van kezdete, lefolyása és jól meghatározható fázisai.

A kezeletlen major depressziók, illetve affektív betegségek gyakori komplikáció miatt a következő szövődmények fordulhatnak elő: tartós munkaképtelenség, korai rokkantosítás, munkanélküliség, másodlagos alkohol/drog abúzus és dependencia, dohányzás,fokozott szomatikus (kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris) morbiditás és mortalitás, kifejezetten emelkedett öngyilkossági rizikó

Depresszió diagnózisa az alapellátásban

A háziorvosi vagy általános orvosi praxisban a legfontosabb cél nem feltétlenül a teljes pszichiátriai diagnózis felállítása, hanem a depresszió és az öngyilkossági kockázat időben történő felismerése.
A nemzetközi irányelvek (NICE, DSM-5, BNO-10) alapján indokolt esetben a diagnózis felé vezető első lépés két egyszerű kérdés feltevése:
Gyakran előfordult-e az elmúlt hónap során, hogy különösen levertnek, depressziósnak vagy reménytelennek érezte magát?
Gyakran előfordult-e az elmúlt hónap során, hogy a korábban örömet okozó tevékenységek iránt elvesztette az érdeklődését?
Ha a válasz igen, további vizsgálat indokolt.
A mindennapi praxisban a Beck Reménytelenség Kérdőív (4 kérdés) és a Beck Depressziószűrő Skála (9 kérdés) is hatékonyan alkalmazható. Ezek segítségével megbízhatóan megállapítható az akut vagy rövid távon fennálló öngyilkossági veszély.

Miért fontos? Az egyszerű kérdések és szűrőtesztek lehetővé teszik a kockázatok korai felismerését és azt, hogy a beteg időben szakellátásba kerüljön. Ez döntő szerepet játszik a súlyos következmények megelőzésében.

A depresszió diagnózisának hazai gyakorlata

A depresszió felismerése komplex folyamat, amely nem áll meg a tünetek kikérdezésénél. A hazai szakmai irányelvek és a pszichiáter szakorvosképzés hivatalos kézikönyve szerint az unipoláris depresszió diagnózisa az következő elemeket foglalja magában:
Anamnézis és exploráció: a beteg panaszainak, élettörténetének és pszichés állapotának részletes feltérképezése.
Fizikális vizsgálatok: a testi betegségek kizárása, amelyek befolyásolhatják a lelki állapotot.Laboratóriumi vizsgálatok: például pajzsmirigyfunkció, vitamin- és hormonszintek ellenőrzése.Célzott szakkonzíliumok: szükség esetén más szakterületek bevonása (pl. neurológia, belgyógyászat). Célzott pszichológiai vizsgálatok: a személyiség, a kognitív működés és a pszichés háttértényezők pontosabb feltérképezése. Ez a komplex megközelítés biztosítja, hogy a diagnózis pontos legyen, és a beteg személyre szabott ellátást kapjon.

Depresszió kezelése: gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségek

A depresszió napjainkban jól kezelhető betegség, de a terápia mindig személyre szabott kell legyen.
Nem gyógyszeres kezelések: A gyógyszeres terápia mellett vagy helyett a pszichoterápia gyakran az egyik leghatékonyabb módszer. A pszichoterápiák lényege a célorientált munka, amely segíti a beteget abban, hogy felismerje gondolkodási mintáit, új megküzdési stratégiákat sajátítson el, és javítsa életminőségét. A modern szemlélet szerint a leghatékonyabb eredményt sokszor a kombinált kezelés (gyógyszer + pszichoterápia) adja.
Gyógyszeres kezelés: A modern antidepresszívumok biztonságosan alkalmazhatók, pszichiáter szakorvos felügyelete mellett. A terápia során időszakos laborvizsgálatokra vagy más egyszerű ellenőrzésekre is szükség lehet a biztonságos és hatékony kezelés érdekében.

A depresszió megelőzése, kezelése és a terápiás alternatívák összegző bemutatása

A depresszió napjaink egyik leggyakoribb mentális betegsége, amely világszerte több százmillió embert érint. Bár sokan gondolják úgy, hogy a depresszió elkerülhetetlen, valójában léteznek hatékony megelőzési stratégiák.
A szakirodalom háromféle prevenciót különböztet meg. Elsődleges megelőzés: egészséges emberek esetén alkalmazható, amikor még nincsenek tünetek. Ide tartozik a lelki egészség fenntartása, a stresszkezelés, az egészséges életmód és a támogató közösségek szerepe. Másodlagos megelőzés: célja a korai jelek felismerése, a háttérben meghúzódó depresszió időben történő diagnosztizálása és a betegek szakorvoshoz irányítása. Harmadlagos megelőzés: a már kialakult depresszió visszatérésének megakadályozása és a hosszú távú életminőség javítása. A társadalmi tényezők sem elhanyagolhatók: a családtámogatás, a munkanélküliség csökkentése vagy az iskolai mentálhigiénés programok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kevesebben betegedjenek meg.

Összegzés

A depresszió megelőzése nem gyors folyamat – sokszor évek, évtizedek alatt érik be az eredménye. De minél korábban figyelünk a lelki egészségre, annál nagyobb az esély arra, hogy csökkentsük a betegség kialakulásának kockázatát.

Másodlagos megelőzés – a korai kezelés szerepe A depresszió másodlagos megelőzése a tünetek korai felismerését és a kezelés mielőbbi elkezdését jelenti. Az időben megkezdett antidepresszív terápia segíthet megelőzni a súlyosabb állapot vagy szövődmények kialakulását.

Harmadlagos megelőzés – a visszaesés elkerülése

Azoknál, akik már átestek egy depressziós epizódon, a cél a kiújulás megelőzése. Ezt hosszú távú gyógyszeres kezelés, célzott pszichoterápia és a rendszeres kontrollvizsgálatok biztosíthatják. A pszichoedukáció különösen fontos: a beteg megtanulja felismerni a korai jeleket, így időben segítséget kérhet.

Orvos–beteg kapcsolat és társadalmi stigma megítélés A megelőzés sikerében kulcsfontosságú az orvos–beteg kapcsolat minősége. Emellett nagy hangsúlyt kell fektetni a depresszióval kapcsolatos társadalmi stigmák csökkentésére. Országos népegészségügyi programok, média- és iskolai kampányok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a major depressziós zavar (MDD) elfogadottabb legyen, és a betegek könnyebben forduljanak segítségért.

Forrás:

A major depresszió okozta egyéni és társadalmi-gazdasági problémák és lehetséges kezelésük Közpolitikai összegzô tanulmány
Orvosszakmai szerzők: A Magyar Pszichiátriai Társaság Bizottsága Prof. Dr. Rihmer Zoltán Prof. Dr. Kurimay Tamás Dr. Szekeres György Egészséggazdaságtani szerzők: Ideas & Solutions Kft. Gáti Balázs Mór Zoltán
https://mptpszichiatria.hu/upload/pszichiatria/document/ph-major_depresszio_kulonszam-honlap_20210618.pdf
https://www.uptodate.com/contents/major-depressive-disorder-in-adults-approach-to-initial-management?search=depression&source=search_result&selectedTitle=2~150&usage_type=default&display_rank=2