Miért veszélyesek a plusz kilók?

Az orvoslás már több mint 2000 éve ismeri az elhízással vagy túlsúllyal összefüggő betegségeket és halálozási rizikót.
A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) az elhízást úgy határozza meg, mint „túlzott vagy kóros zsírfelhalmozódás, amely egészségügyi kockázatot jelent”.

Bár nem tökéletes mérőeszköz, a testtömeg-indexet (BMI) használja ezen fogalmak pontosítására: 25–29,9 kg/m² közötti BMI-t túlsúlynak, míg a ≥30 kg/m²-t elhízásnak tekintik (normál tartomány: 18,5–24,9 kg/m²).
A BMI-t úgy számoljuk ki, hogy a testsúlyunkat elosztjuk a testmagasságunk méterben mért értékének a négyzetével.

Az elhízás szűrése lehetővé teszi a magas kockázatú páciensek azonosítását, akik egyébként nem kapnának tanácsadást az egészségügyi kockázatokról, életmódváltoztatásról, elhízáskezelési lehetőségekről és rizikófaktor-csökkentésről. Egy túlsúlyos vagy elhízott beteg értékelése során mind a klinikai, mind a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése javasolt; a kapott információk kombinációja segít az elhízás típusának és súlyosságának jellemzésében, az egészségügyi kockázat meghatározásában, valamint az optimális terápia kiválasztásában.
Ebben a fejezetben áttekintjük az elhízás előfordulását, a szűréshez alkalmazott megközelítéseket, valamint a felnőttek elhízásának klinikai értékelését.

Előfordulás

Az elhízást több mint három évtizede ismerik el jelentős egészségügyi problémaként a jóléti társadalmakban.
Globális adatok: 2015-ben világszerte körülbelül 604 millió felnőtt volt elhízott, és az elhízás előfordulása minden társadalmi-gazdasági szinten és korcsoportban magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál. 1990 és 2022 között a világ országainak 90%-ában nőtt az életkorra standardizált elhízási arány, a nőknél a 25%-ában, a férfiaknál 12%-ában több mint 20 százalékpontos növekedéssel. Előrejelzések szerint 2050-re világszerte 3,8 milliárd felnőtt lesz túlsúlyos vagy elhízott, ebből 1,95 milliárd elhízott.

Szűrés

Minden felnőtt pácienst szűrünk túlsúly és elhízás szempontjából a testtömeg-index (BMI) mérésével, részeként a rutin fizikai vizsgálatnak.
Az elhízás jelentősen növeli a morbiditást (beleértve a cukorbetegséget, hipertóniát, dyslipidémiát, szívbetegséget, stroke-ot, alvási apnoét és rákot) és a mortalitást (halálozást). Szűrés nélkül sok magas kockázatú beteg nem kap tanácsadást az egészségügyi kockázatokról, életmódváltásról, elhízás-kezelési lehetőségekről és a rizikófaktorok csökkentéséről.

A szűrés akadályai gyakran az elhízás diagnózisával járó esetleges stigma. A szenzitív nyelvezet (pl. „egészségtelen” vagy „túlzott” súly) használata és a kezelési lehetőségek növekvő számáról való edukáció növelheti a betegek részvételét. Az „elhízással küzdő személy” kifejezés használata a „elhízott személy” helyett hangsúlyozza, hogy az elhízás betegség, és csökkentheti a stigmát.

Mérések

Testtömeg-index (BMI)

A BMI mérése az általánosan elfogadott első lépés a túlsúly mértékének meghatározására. Könnyen mérhető, megbízható és összefügg a testzsír százalékával és testzsír tömegével. A BMI jobb becslést ad a teljes testzsírról, mint a testsúly önmagában.

Kiszámítás: A BMI a testsúly és a testmagasság négyzetének arányaként számítható:BMI = Testsúly (kg) \ Magasság (m)^2

BMI-alapú osztályozás: A BMI osztályozások a szív- és érrendszeri betegségek kockázata alapján készültek.
Alultáplált: <18,5 kg/m²
Normál testsúly: 18,5–24,9 kg/m²
Túlsúly: 25,0–29,9 kg/m²
Elhízás: ≥30 kg/m²
I. osztály: 30,0–34,9 kg/m²
II. osztály: 35,0–39,9 kg/m²
III. osztály: ≥40 kg/m² (súlyos/extrem elhízás)

Korlátok: A BMI túlbecsülheti a zsírfelhalmozódást nagyon izmos túlsúlyos egyéneknél (pl. profi sportolók, testépítők), és alulbecsülheti időseknél az izomtömeg csökkenése miatt.

További antropometriai mérések

Hasi elhízás — Mérhető derékbőség, derék-csípő arány vagy derék-magasság arány alapján. Leggyakrabban derékbőséget használunk, mivel a legegyszerűbben mérhető és legjobban vizsgált. Hasi elhízás (centrális, viscerális, android vagy férfitípusú elhízás) esetén nő a szívbetegség, cukorbetegség, hipertónia, dyslipidémia és metabolikus májbetegség kockázata, valamint magasabb az összmortalitás [45–53].
Derékbőség — Emelkedett kockázatot jelez: férfi ≥102 cm, nő ≥88 cm. Az ázsiai nők esetén ≥80 cm, férfiaknál ≥90 cm tekinthető kórosnak.
Derék-csípő arány — Derék kerülete / csípő kerülete. Férfi ≥0,90, nő ≥0,85 fokozott metabolikus kockázatot jelez.
Derék-magasság arány — Derék kerület / testmagasság: 0,4–0,49: egészséges centrális adipositás, 0,5–0,59: fokozott kockázat, ≥0,6: magas kockázat.
Egyéb mérések (nem rutin): DXA, CT, MRI pontosabb eloszlásmérést adnak, de költségesek és kutatási célra tartottak.

Elhízott páciensek értékelése

Klinikai és laboratóriumi adatok a túlsúly vagy elhízás súlyosságának felmérésére. A túlsúlyos (BMI ≥25 kg/m²) vagy hasi elhízással rendelkező pácienseknél (nők: derékbőség ≥88 cm, férfiak: ≥102 cm; derék-csípő arány: férfi ≥0,90, nő ≥0,85; derék-magasság arány >0,5) szükség lehet az egészségügyi kockázat felmérésére.
Ez magában foglalhatja az anamnézis felvételét, a fizikális vizsgálatot, valamint a vércukor (vagy HbA1c), TSH, májenzimek és éhomi lipidprofil mérését.

Az okok vizsgálata

Az elhízás kialakulásában számos tényező játszik szerepet. A genetika az elhízás több mint 50%-áért felelősnek tekinthető. Bár előfordulhatnak monogén szindrómák, az elhízás jellemzően poligénes folyamat, a genetikai és környezeti tényezők összetett kölcsönhatása. Különösen a mozgásszegény életmód és a túlzott kalóriabevitel, permisszív genetikai háttérrel párosulva, elősegíti az elhízás kialakulását.
A gyógyszerek gyakori oka a súlygyarapodásnak, különösen: inzulin, szteroid, antipszichotikumok, antidepresszánsok. A dohányzásról való leszokás is súlygyarapodással járhat.

A nők testzsírszázaléka a pubertástól kezdve magasabb, mint a férfiaké, és felnőttkorban több zsírt halmoznak fel. Az első terhesség után a testsúly és a zsíreloszlás mérsékelt, de kedvezőtlen változáson mehet keresztül, ami tartós lehet.

Súlycsökkentő beavatkozásokra alkalmas páciensek

A terápia célja az elhízás szövődményeinek megelőzése, kezelése vagy visszafordítása, ideértve az életminőség csökkenésének megelőzését.

Alacsony kockázat – BMI 25–29,9 kg/m², hasi elhízás és elhízáshoz kapcsolódó betegség/szövődmény nélkül. Tanácsadás a további súlygyarapodás megelőzésére: étrend és fizikai aktivitás.

Mérsékelt kockázat– BMI 25–29,9 kg/m² hasi elhízással és/vagy elhízáshoz kapcsolódó betegségekkel, vagy BMI ≥30 kg/m² hasi elhízás és kapcsolódó betegség nélkül. Tanácsadás: diéta, testmozgás, viselkedés-módosítás, gyógyszeres kezelés adott esetben.

Magas kockázat – BMI ≥30 kg/m² hasi elhízással, különösen ha elhízáshoz kapcsolódó betegség/szövődmény is jelen van. Intenzív kezelés: diéta, testmozgás, viselkedés-módosítás, gyógyszeres kezelés, esetleg sebészeti beavatkozás.

Az elhízás napjaink egyik leggyakoribb és legsúlyosabb egészségügyi problémája, amely világszerte növekvő előfordulással jár, és jelentősen növeli a morbiditást és a mortalitást. A testtömeg-index (BMI) és kiegészítő antropometriai mérések (pl. derékbőség, derék-csípő arány) segítségével lehet azonosítani a túlsúlyos és elhízott pácienseket, valamint a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi kockázatokat.

Az elhízás kialakulása komplex folyamat: genetikai tényezők, életmód, táplálkozás, gyógyszerek és hormonális változások, betegségek mind szerepet játszanak. A kivizsgálás során anamnézis, fizikális vizsgálat és laboratóriumi paraméterek (pl. vércukor, lipidprofil, májenzimek, TSH) mérésével határozzák meg az elhízás típusát és súlyosságát, valamint az egyéni kockázatokat.

A kezelési stratégia a kockázat mértékétől függ: alacsony kockázat esetén életmód-tanácsadás, mérsékelt kockázatnál életmód-módosítás és gyógyszeres kezelés, magas kockázat esetén intenzív kezelés, szükség szerint sebészi beavatkozással. A cél a szövődmények megelőzése, kezelése és az életminőség javítása. Az elhízás felismerése, kockázatfelmérése és célzott kezelése kulcsfontosságú a hosszú távú egészségmegőrzésben.

Források