Laboratóriumi, felügyelt poliszomnográfia (PSG)
A laboratóriumi, felügyelt poliszomnográfia diagnosztikai vizsgálat, amely az alvásfüggő légzészavarok felderítésére szolgál. A klinikai anamnézissel és egyéb vizsgálatokkal együtt alkalmazva segíthet más alvászavarok – például a narkolepszia, mozgászavarok vagy paraszomniák – pontos diagnosztizálásában is.
A PSG során a beteg alvás közben különféle monitorozó eszközökhöz van csatlakoztatva, amelyek fiziológiai változókat rögzítenek. Az alvás alatti fiziológiai rendellenességek mintázatai diagnosztikai értékkel bírhatnak alvásfüggő légzészavarok, valamint sok más alvászavar felismerésében.
Méréssel rögzíthető változók
A poliszomnográfia (PSG) során az alábbi fiziológiai változók mérése szükséges az American Academy of Sleep Medicine (AASM) szerint
Alvásfázisok – Az alvás fázisainak azonosítására a globális idegi elektroenkefalográfiai (EEG) aktivitást, a szemmozgásokat (elektrookulogram, EOG) és a submentális elektromiográfiás (EMG) aktivitást használják. Az EEG-t általában az agy frontális, centrális és occipitális régióiból mérik. A submentális EMG a hipotóniát érzékeli, ami a REM-alvásra jellemző, és segít az akaratlan fogcsikorgás vagy állkapocs-összeszorítás észlelésében.
Légáramlás – Az orrnyílásos szenzorok az inspirációs (belégzési) és exspirációs (kilégzési) áramlást mérik, és a finom inspirációs áramláskorlátozások azonosítására a legpontosabb módszer lehet. Az orrnyomás transzducer különösen hasznos hipopnéák (alacsony légzés) detektálásában. Az orrnyomás mérésének korlátja, hogy nem érzékeli a szájon át történő légzést, ezért gyakran thermisztert (hő érzékelőt) is alkalmaznak, ami a hőcsere változását érzékeli a szájon átáramló levegőnél.
Horkolás – Mikrofon segítségével, a nyakhoz rögzítve mérhető.
Kilégzett szén-dioxid (CO₂) szint – Kiegészítő módszerként alkalmazható hipoventiláció detektálására, főként gyermekeknél.
Transzkután PCO₂ monitor – Egyes laborokban a kiválasztott betegeknél használják a CO₂ mennyiségének kvantitatív mérésére, főként hipoventiláció kimutatására, különösen oxigén vagy pozitív légúti nyomás alkalmazása esetén.
Oxigénszaturáció – Pulzoximéterrel mérik az oxyhemoglobin szaturációját, a jelátlagolási idő nem haladhatja meg a három másodpercet. A bőrszín hatását a mérési adatokra rendszerszinten értékelni kell.
Elektrokardiogram (EKG) – Az alvás közbeni aritmiák (ritmuszavarok) észlelésére végzik.
Nyert adatok
A poliszomnográfia hatalmas mennyiségű adatot szolgáltat, amelyeket elemezni és integrálni kell. Ezért az értelmezést alvászavarok diagnózisában képzett szakembernek kell végeznie. Az alábbi információkat általában a laboratóriumban, felügyelt PSG során nyerik, és a vizsgálat értelmezésében szerepelnek:
Összes rögzítési idő – Az összes idő, amíg a pácienseket monitorozzák a lámpaoltástól a lámpagyújtásig.
Összes alvásidő – A teljes alvásidő percben, amely az összes alvásfázis (könnyű alvás N1 és N2, mélyalvás N3, gyors szemmozgás REM-alvás R) időtartamát foglalja magában.
Alváshatékonyság – Az alváshatékonyság százalékban: a összes alvásidő osztva az összes rögzítési idővel (azaz az ágyban töltött idővel).
Alvásfázis arány – Egy adott alvásfázis időtartama osztva az összes alvásidővel.
Ébredések – Az ébredések a teljes felébredéstől a 3 másodperces EEG-eltolódásig terjednek a könnyebb alvásfázisba. Az EEG-ébredések fontos mérőszámok az alvásminőség vizsgálatában, és alapot adnak a kezelés értékeléséhez.
Apnoék – Az apnoe a légáramlás megszűnése vagy közel megszűnése, jellemzően obstruktív, centrális vagy vegyes formában.
Hipopnoék – A hipopnoe a légáramlás abnormális csökkenése, ami nem éri el az apnoe kritériumát.
Légzési erőfeszítéshez kapcsolódó ébredések – Olyan ébredések, amelyek légáramlás-változással járnak, de nem felelnek meg az apnoe vagy hipopnoe kritériumainak.
Cheyne-Stokes légzés – Olyan légzési minta, ahol a légáramlás és a légzési erőfeszítés ciklusosan fokozódik és csökken, a legkisebb légáramlásnál centrális apnoe vagy hipopnoe alakul ki. Neurológiai vagy szívbetegségekkel, például társulhat
További rögzített jellemzők
Horkolás – A horkolás mennyisége és intenzitása mikrofon segítségével mérhető a nyak alatt. Egyes központok horkolási indexet számítanak, amely az óránkénti horkolások számát jelzi.
Testhelyzet – A testhelyzet figyelésével megállapítható, hogy az obstruktív apnoék, hipopnoék vagy horkolás testhelyzet-függők-e.
Oxigénszaturáció – Mérhető az alap szaturáció, az átlagos szaturáció, a deszaturációs epizódok gyakorisága, időtartama, súlyossága, az ≤88%-os oxigénszaturációban töltött idő, valamint a legalacsonyabb szaturáció (nadir). Az oxigén deszaturációs index (ODI) óránként jelzi, hányszor csökken a szaturáció 3%-kal (ODI 3%) vagy 4%-kal (ODI 4%) az alapértékhez képest.
Végtagmozgások – A végtagmozgások számlálhatók izolált eseményként és ébredéssel társulva is. Az óránkénti számukat is rögzítik az értékelésben.
EEG rendellenességek – Bármilyen abnormális EEG-minta (pl. tüskék, tüskék és hullámok) vagy görcsaktivitás megjegyzendő, és a mintaképeket el kell menteni. Bármilyen abnormális aktivitás vagy ismétlődő mozgás alvás közben szintén feljegyzendő, és lehetőség szerint a videóképeket is el kell menteni.
Források
- Overview of the treatment of insomnia in adults
https://www.uptodate.com/contents/overview-of-the-treatment-of-insomnia-in-adults - https://www.uptodate.com/contents/search?search=insomnia
- Evaluation and diagnosis of insomnia in adults
https://www.uptodate.com/contents/evaluation-and-diagnosis-of-insomnia-in-adults - Overview of polysomnography in adults
https://www.uptodate.com/contents/overview-of-polysomnography-in-adults - Stages and architecture of normal sleep
https://www.uptodate.com/contents/stages-and-architecture-of-normal-sleep
