Önbizalomhiány esetén az egyén saját képességeit, értékességét vagy kompetenciáját tartósan alulértékeli. Gyakran kíséri bizonytalanság, fokozott önkritika, döntési nehézség és a hibázástól való félelem. Az önbizalomhiány önmagában nem diagnosztizálható, ugyanakkor számos pszichés probléma fenntartó tényezője lehet, és jelentősen befolyásolhatja a munkavégzést, a kapcsolati működést és az életminőséget.
Miért alakul ki az önbizalomhiány? Sémák, stresszválasz és idegrendszer
Az önbizalom kialakulása és fennmaradása fejlődési, pszichológiai és neurobiológiai tényezők összjátékának eredménye. Az önbizalomhiány kialakulásában szerepe lehet korai kapcsolati tapasztalatoknak és kötődési mintázatoknak, negatív sémák beépülésének, illetve ismételt kudarcélményeknek vagy tartósan fennálló túlzott elvárásoknak.
Az idegrendszer egyes jellegzetességei is hajlamosítanak az önbizalomhiányra, mint például a fokozott stresszválasz és szimpatikus idegrendszeri túlműködés, az érzelemszabályozásért felelős agyi hálózatok működésének eltérései, vagy az alvás- és energiaszint-ingadozás, amely gyengítheti az énhatékonyság megélését. Tekintettel arra, hogy gyakran társul szorongásos zavarokkal, depresszív tünetekkel és pszichoszomatikus panaszokkal, az önbizalomhiány alapos kivizsgálása és megfelelő kezelése fontos és szükséges folyamat.
Hogyan kezelhető az önbizalomhiány?
A kezelés több szinten történhet az egyéni szükségletek, illetve a probléma kiterjedtségének függvényében.
A pszichológiai tanácsadás és/vagy pszichoterápia során, a segítő szakember dolgozhat kognitív viselkedésterápiás módszerekkel, érzelemfókuszú és sématerápiás elemekkel, stresszcsökkentő technikák megtanításával. Továbbá pszichiátriai konzultáció is szükséges lehet amennyiben az önbizalomhiány súlyos szorongással vagy depresszióval társul.
A rendelőnkben alkalmazott integratív megközelítés lehetőséget ad arra, hogy az önértékelés mögött húzódó pszichés és testi tényezők feltárása után tartós, belső stabilitás alakuljon ki biztosítva az életszínvonal javulásának táptalaját.
Forrás
Bandura, A. (1997). Self-efficacy: The exercise of control. W. H. Freeman.
Beck, A. T., & Haigh, E. A. P. (2014). Advances in cognitive theory and therapy: The generic cognitive model. Annual Review of Clinical Psychology, 10, 1–24.
Young, J. E., Klosko, J. S., & Weishaar, M. E. (2003). Schema Therapy. Guilford Press.
Gross, J. J. (2015). Emotion regulation: Current status and future prospects. Psychological Inquiry.World Health Organization (WHO). (2016). Integrative, people-centred health services.
